Miközben a Paksi Atomerőmű vezetése azt hangoztatja, hogy a Duna történelmi mélyponton lévő vízállása nem biztonsági, hanem üzemeltetési kérdés, lapunk megkereste a két legnagyobb borsodi ipari vízhasználót is: a kazincbarcikai BorsodChemet és a tiszaújvárosi MOL Petrolkémiát. Arra voltunk kíváncsiak, a Sajón és a Tiszán levonult szennyeződések, illetve a nyári kánikula okozott-e nekik műszaki gondot, és milyen vízszintnél kellene korlátozniuk a termelést.
A Duna történelmi mélyponton mért vízállása múlt héten országos beszédtémává tette a kérdést: veszélyben van-e a Paksi Atomerőmű működése. Az erőmű kommunikációs igazgatója, dr. Kovács Antal szerint nincs ok aggodalomra – a vízállás szerinte nem biztonsági, hanem üzemeltetési kérdés, és az atomerőmű a múlt pénteki szintnél két méterrel alacsonyabb vízállás mellett is működőképes maradna.
A Borsod24 arra volt kíváncsi, hogyan élik meg ugyanezt a helyzetet a megye saját nagy ipari vízhasználói. A Sajó vízgyűjtőjéhez tartozó alegységben tucatnyi jelentős fogyasztót tartanak nyilván – a kazincbarcikai BorsodChemtől a bőcsi Borsodi Sörgyáron és a miskolci Chinoinon át az ózdi acélművekig –, mi két legnagyobbat, a BorsodChem Zrt.-t és a MOL Petrolkémia Zrt.-t kerestük meg konkrét kérdésekkel.
A BorsodChem részletes választ küldött. A vállalat a Sajóból emeli ki a saját és a telephelyén működő cégek vízellátásához szükséges nyersvizet. A korábbi, Szlovákia felől érkező szennyezés idején – írták – fokozott figyelemmel kísérték a folyó állapotát, és sűrítették a vízminőségi vizsgálatokat, de vízkivétel-korlátozásra a közelmúltban nem volt szükség.
Számot is mondtak: a BorsodChem és kazincbarcikai leányvállalatai 2024–2025-ös adatok szerint napi átlagban mintegy 9600 köbméter vizet fogyasztanak nettó módon – vagyis ennyi az, amit a Sajóból kivesznek, és nem vezetnek vissza. Ez a folyó sokéves átlagos vízhozamának körülbelül 0,5 százaléka. A vállalat szerint a felhasznált víz jelentős része tisztítva visszakerül a Sajóba, a többi párolgás útján távozik vagy a termékbe épül be.
Van egy konkrét küszöbszám is, ami eddig sosem jött szóba élesben: ha a Sajó vízhozama 3,3 köbméter/másodpercre csökkenne, a BorsodChemnek korlátoznia kellene a vízkivételt, hogy a mederben előírt 2,8 köbméter/másodperces vízhozam megmaradjon. A nyersvíz hőmérsékleténél 33 fok az elméleti határ, de ennek elérése önmagában – állítják – nem vonna maga után automatikus termeléskorlátozást.
Egy praktikus részlet is kiderült: a BorsodChem éves nagyjavítását hagyományosan a legszárazabb nyári időszakra időzíti, és az idei munkálatok pont nemrég kezdődtek el – ezalatt a vállalat nem, vagy csak minimális mennyiségű vizet vesz ki a Sajóból. Hosszabb távú felkészülésként említették a 2020 és 2024 között futó, uniós támogatású LIFE-CLIMCOOP projektet, amelyben Kazincbarcikával és a Miskolci Egyetemmel közösen fejlesztették a vízgazdálkodást; ennek részeként 200 ezer köbméternyi többlet tározókapacitást alakítanak ki a csapadékvíz hasznosítására.
A MOL Petrolkémia válasza jóval szűkszavúbb volt: a Sajón és a Tiszán levonult, illetve oda potenciálisan bejutó külső szennyezések „nem befolyásolták kedvezőtlenül” az ipari víz minőségét, és emiatt műszaki problémával sem szembesültek. A vízkivétel mennyiségét – állítják – az egyes üzemek aktuális termelési igényei határozzák meg, konkrét napi vagy éves számot azonban nem közöltek, ahogy kritikus vízszintet vagy vízhőmérsékleti határértéket sem. Annyit írtak, hogy jelenleg sem a Tisza, sem a Sajó paraméterei nem jelentenek korlátozást a működésükre.
A térség ipari nagyfogyasztóinál egyelőre tehát sem a vízhiány, sem a felmelegedő folyók nem jelentenek éles üzemeltetési kockázatot – legalábbis a rendelkezésre álló adatok szerint
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
